Alice vagy Vörös Királynő? / Alice or the Red Queen
(English version below)
Amikor 32 év visszafogott szürreálja összeáll, abból kifejezetten érdekes dolgok tudnak megszületni. És vannak kétségeim afelől, hogy a szellemet vissza lehet-e zárni a palackba. Ami pedig ennél is jobb kérdés: akarom-e. A válasz valószínűleg egy elég erős nem.
Kíváncsian fedezem fel a saját elmémben létező lezárt rétegeket. Vajon mi rejlik a mit szabad és mit nem kérdése mögött? Mi történik, ha megkérdőjelezem azokat a dogmákat, amik eddig visszafogtak?
Például egy pályázatra írt színdarab tarot figurákkal, identitáskereséssel, rave partyval, Steve Irwinnel és Crocodil Dundee-val egy csipetnyi neurospicyszal megízesítve.
“Torony: (Ekkor előlép az egyik járatból a Torony, mire a Kati szája tátva marad a döbbenettől.) Ne várj többet a Holdtól, egy harapófogó kevés kiszedni belőle az igazságot. A Fehér Nyúl ’94-ben elhagyta az országot egy rosszul sikerült rave party után.
Kati: Rave party?
Torony: Igen. A Vörös Királynő meglátta őt hetyegni a Kalapossal, és úgy gondolta, hogy a diszkógömböt fejekre lehetne cserélni.
Kati: A Kalapossal?
Hold: Love is love. (A kezével szívecskét formál.)”
És még a tervezett Call of Dragons szerveremet is ekörül a tematika körül szervezem.
Csak mert ez az élet kissé túl rövid ahhoz, hogy ne hívjuk meg az agyunk hátsó szegletében rejtőzködő vállalhatatlan gondolatokat egy kis játékra. Aztán, hogy sakkparti, szabadulószoba vagy raveparti lesz belőlük, idővel kiderül.
Most csak az a kérdés, hogy Alice akarok lenni, vagy a Vörös királynő.
——————— When 32 years’ worth of restrained surrealism finally comes together, some pretty interesting things can emerge from it. And I have my doubts about whether you can actually put the genie back in the bottle. Which raises an even better question: do I want to?
The answer is probably a very firm no.
I’m curious to explore the sealed-off layers of my own mind. I wonder what lies behind the question of what is and isn’t allowed. What happens if I start questioning the dogmas that have been holding me back all this time? For example, a play written for a competition featuring tarot figures, an identity crisis, a rave party, Steve Irwin and Crocodil Dundee, seasoned with a pinch of neurospiciness.
“Tower: (The Tower steps out of one of the tunnels, leaving Kati staring at him in utter disbelief.) Don’t expect more from the Moon; you’d need pliers to get the truth out of her. The White Rabbit left the country in ’94 after a disastrously bad rave party.
Kati: A rave party?
Tower: Yes. The Red Queen saw him getting frisky with the Hatter and decided the disco ball might as well be replaced with heads.
Kati: The Hatter?
Moon: Love is love. (She makes a heart shape with her hands.)”
And I’m even planning my Call of Dragons server around this whole theme. Simply because life is a little too short not to invite the unacceptable thoughts hiding in the back corners of our minds out to play. Whether they turn into a game of chess, an escape room, or a rave party remains to be seen.
For now, the only question is: do I want to be Alice, or the Red Queen?