My Application / Az a fránya jelentkezés
I submitted my application for the competition. This is also one of those procedures I would gladly outsource to someone else… Because if I have 100 units of cognitive capacity to spend on an application, this is how they get divided:
10 units: actually creating the work itself: world-building, character development, writing.
20 units: editing, revising, figuring out what doesn’t work, why it doesn’t work, and how it could work.
30 units: getting my existing drafts into a state where they don’t look like they’ve just been dragged out of a dog’s mouth. In other words: turning the chaos my brain has thrown onto paper into something that is actually readable.
40 units: everything else.
Filling out the application forms. Trying to figure out what they want me to write in the description. Figuring out what genre this thing even is. Wondering what happens if I get it wrong. What in the sweet baby Jesus’ sad little meringue is an artist statement? What am I even supposed to write in it, and why, if nobody is going to remember it anyway? How the hell do I write a three-line email saying that I’m applying for this competition? Thank God I can get AI to write that application email for me, because otherwise I would have already spent another 50 units of cognitive capacity on this section alone.
Yes. It really is that much of a struggle.
And I always underestimate how the ten-minute administrative tasks for other people turn into three hours for me, a heart attack, a panic attack, and a prayer that I haven’t forgotten something.
After that, all that’s left is elevated adrenaline and a little bit of relief.
Then another three hours to recover my cognitive abilities.
Welcome to the Rabbit Hole. It really is a weird place.
Beadtam a pályázati jelentkezésemet. Ez is egy olyan procedúra, amit legszívesebben kiadnék valaki másnak…
Merthogy ha van 100 egységnyi kognitív funkcióm, amit felhasználhatok egy pályázatra, akkor ez a felosztás:
10 egység magának a műnek a megalkotására: világépítés, karakterépítés, megírás
20 egység: a szerkesztés, javítás, kitalálni, mi nem működik, miért, és hogyan működhetne
30 egység: a meglévő vázlatok olyan állapotra alakítása, hogy ne úgy nézzen ki, mintha most rángatták volna ki a kutya szájából. Magyarul: olvasható állapotra hozni az agyamból papírra vetett káoszt.
40 egység: minden más. Kitölteni a pályázati adatlapokat, elgondolkodni, hogy mit akarnak leírásnak, mi is ez a műfaj, mi van, ha elrontom. Mi a jó isten bánatos habcsókja az az alkotói bemutatkozás, mit és minek írjak le, ha úgysem fog rá senki emlékezni. Hogyan írjak meg egy háromsoros emailt, hogy én most jelentkezem erre a pályázatra. Még szerencse, hogy az AI-val meg tudom íratni azt a jelentkező emailt, különben máris 50 egységnyi kognitív kapacitást kellett volna erre a szekcióra fordítanom. Igen. Tényleg ekkora szenvedés.
És mindig, de mindig alulbecsülöm, hogy a másoknak 10 perces adminisztratív teendők nekem telnek 3 órába, egy szívrohamba, egy pánikrohamba és egy imába, hogy ki ne hagyjak valamit. Utána meg nem marad más, csak megemelkedett adrelin és némi megkönnyebbülés. Aztán három óra, hogy a kognitív képességeimet visszanyerjem.
Üdvözöllek a nyúlüregben, ez tényleg egy ilyen fura hely.